„Tanulni ezüst, megjegyezni arany” – 3 + 1 világhíres író, aki idő előtt otthagyta az iskolát
Van, akinek az élet iskolája és az olvasás is bőven elég…
Van, akinek az élet iskolája és az olvasás is bőven elég…
Új suli, új város, új ország… Mindezt online. Hát nem könnyű.
„Addig örülj, míg tanulhatsz! Merthogy utána dolgozni kell. Merthogy utána már csak nehezebb lesz. Merthogy mennyire fog ez neked hiányozni…” Aha…
„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”
A kollégium maga a nagybetűs élet esszenciája. Kinek vannak még hasonló történetei?
Elég sok szülő készül rettegéssel vegyes izgalommal az első iskolás napokra, részben a járványügyi para miatt… De az ezekben a napokban eltörpül amellett, hogy mégis hogyan szerzünk be minden szükséges holmit, amikor a feléről azt sem tudjuk, hogy mi az, főleg, hogy hol lehet kapni. Tóth Flóráék is épp ezzel küszködnek.
Közeleg egy újabb tanév, ami a szokásosnál is több bizonytalanságot rejt magában. Ilyenkor nem árt felidézni néhány olyan alapértéket, amihez minden helyzetben vissza lehet nyúlni, és ami biztonságot nyújthat nekünk. Vekerdy Tamás egyik utolsó interjúját - amit egész kivételesen a fiával közösen adott - ezért osztjuk meg újra.
Neked melyik volt a legemlékezetesebb kollégiumi élményed?
Talán nem túl merész kijelentés, hogy az idei, remélhetőleg békés és hagyományos, nem a vírus miatt rendhagyó módon alakuló szeptember elsejét egyforma lelkesedéssel várja gyerek, tanár és diák.
Valóban arra van szüksége egy gyereknek, hogy az egész iskola elé kihíva dicsérjék meg? Vagy hogy a szülő saját profilképének állítsa be a kitűnő bizonyítványt? Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogász szerint így tudod jól dicsérni a gyereket, hogy az neki is sokat jelentsen: