„Én itt egy órája még feleség voltam" – Gondolatok egy válóperről
A szívünk szakad meg, komolyan...
A szívünk szakad meg, komolyan...
„Emlékszem, amikor úgy mentem el mellette az utcán a gimis barátnőimmel, hogy inkább nem köszöntem neki, mert cikinek tartottam a többiek előtt. Volt apám, de mégsem."
Bezzeg a mi időnkben! A Nagy Női Generáció még tudta, hogy kell együtt maradni jóban-rosszban. Minden áron. Bármi áron.
„Azt hiszed, tudod. De el sem tudod képzelni.” – írja valaki arról, hogy egy kívülálló számára mennyire felfoghatatlan az a pokol, amiben egy bántalmazó kapcsolatban élő ember sínylődik nap mint nap. És hogy milyen okok miatt nem tud belőle kilépni? Kiderül a cikkből:
Hosszú évek kínszenvedése kellett ahhoz, hogy végre lehulljon a hályog a szeméről, és Sarolta felismerje, hogy a férje beteg, akit soha nem tud megváltoztatni.
Tegye fel a kezét, aki még soha nem ült fel, és nem is ültették a – „Mi a baj? – Semmi." hintájára! A többiek pedig a lent maradt kezükkel nyugodtan kattintsanak a cikkre.
„Az asszony pedig nem vitt magával semmit, aztán valahogy mégis elvitt mindent, ki érti ezt, pedig az ura »jóember« volt, sose ivott, nem is verte, akkor meg mi baja volt, senki se érti."
A hős az új fekete!
Egy pokoli nap a rettenetes, zaklatásokkal, agresszióval, kínos élményekkel teli napok sorában. Ki segít egy anyának, akit az exe nem ereszt?
Volt egy egész sor kérdés, amit DTK föl akart tenni Bereczki Zolinak - tekintettel arra, hogy ő volt az a riporter, akinek a mikrofonja előtt annak idején volt feleségével, Szinetár Dórával néhány hónapon belül nyilatkoztak a szerelmükről... aztán a válásukról. De nem csak ezeket tette föl. Hála istennek!