Bár a házasság nem olyan, mint ahogy a hollywoodi filmek alapján gondolnád, de azért mégiscsak szól pár érv a holtodiglan-holtomiglan mellett – állítja szerzőnk.
A közös nyaralás pont nem olyan, mint a lufis képen.
„A harmadikkal már rutinosan fogtam kezet, egész meg lehet szokni ezt az egészet, csak a neveket kell megjegyezni.”
Fizetni vagy nem fizetni? Ez elvileg nem lehetne kérdés, valamiért mégis az.
„Azt mondja, amikor velem találkozott, akkor jött rá, mi az igazi szerelem, és onnantól már nem is lehetett kérdés, hogy az a nő csak egy tévedés volt. Mert az a nő csak bántotta. Mindenért szekálta, semmi se volt jó neki. Folyton csak bizalmatlankodott és vádaskodott.”
„Ez most egy olyan írás lesz, amit nem fogtok szeretni. De attól még muszáj.” Kormos Anett megmondja. Ti pedig olvassátok.
Tényleg felszínesebb lett az ismerkedés attól, hogy a neten zajlik? A szüleink tényleg jobban ismerték egymást, amikor összeházasodtak? És mi tanultunk az ő hibáikból? Olvasónk, Cecília szerint nem igazán... viszont a sajátjainkból talán.
Mi még soha nem olvastunk ilyen csodálatosan elegáns és gyönyörűen szomorú levelet, ami „a másik nőnek” szól...
Tényleg olyan az anyaság, mint amikor korcsolyacipővel a befagyott Balaton tetején csúszkálsz... Lép-lép-csúszik, elesik, borul, sír... de aztán feláll.
True story. Ahogy mondani szokás.