Bár vannak becslések, hogy akár ezernél több ilyen gyerek van egyszerre a rendszerben, nem vezet erről nyilvántartást az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat a hozzánk eljutott hivatalos tájékoztatása szerint. A legutóbbi salátatörvény- csomag tartalmaz egy kiegészítést, amely szerint az esetek egy részében az érintett gyerekek az eddiginél hamarabb örökbe adhatóvá válnak, azonban kérdéses, hogy ez hány kicsi számára jelent majd megoldást.

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek alapjai óvodáskorból eredeztethetők, később pedig a munka-magánélet egyensúlyra, a karrierben való előrejutásra és a családi dinamikákra is hatnak.

Attól még, hogy valaki izmos, tetovált, göndör hajú, állatszerető, nem lehet céltábla. Sem a rosszalló megjegyzéseké, sem a burkolt beszólásoké, hiszen nem azért néz ki valahogyan, hogy azt mások véleményezzék. Ideje belegondolnunk: az egyenlőséghez az is hozzátartozik, hogy ami számunkra kényelmetlen vagy fájó, annak a másikat sem tesszük ki.

„Mindennek a legalja, amikor a felnőttek a saját elképzeléseik, vágyaik, akaratuk szerint használnak fel, mozgatnak és szerepeltetnek gyerekeket” – írja dr. Gyurkó Szilvi. Nem minden gyerek szeret szerepelni. És aki igen, annak sem mindegy, hogy miért és hogyan küldik színpadra vagy képernyőre.

Az Egyszülős Központ tagjainak gyerekei HETI 2500 forintért napközis ellátást kapnak a szervezettől. Mi ez, ha nem igazi támogatás?

A kamionon, a zsinagógakertben, majd az afterpartin is egyet hirdettünk: a minden embernek kijáró méltóságot, és az alapvetést, hogy nincs valódi szabadság, ha ennek mások rabsága az ára! Nincs biztonság, míg van, aki veszélyben van! Nincs „mi”, és „ők” – csak olyan van, hogy „mindannyian”.

Pár napja a kormány határozatot hozott az anyatejgyűjtő állomások országos rendszerének felülvizsgálatáról és kiterjesztésének, megújításának koncepciójáról. A kezdeményezés nagyon fontos és jó, de sok múlik majd azon, milyen lesz a megvalósítás, és az mennyiben kínál megoldásokat a jelenlegi helyzetre és problémákra.

Vegyük például az edzőtermi szelfiket. Ha egy férfi félmeztelenül flexel, az teljesen oké. Sőt, gyakorlatilag a teljesítményéről számol be, elismerésre méltó. Amikor azonban egy nő posztol egy képet magáról, amelyen nyári ruhában – ne adj’ isten, fürdőruhában – élvezi a nyaralását, akkor egyértelműen henceg. És szinte könyörög a dick picekért.