Elképzelt monológ egy elképzelt transznemű emberről egy elképzelt magyar valóságban.

Mi a fene történik a világgal?

Minden tizedik idős ember valamilyen bántalmazás áldozatává válik (és ez „csak" a hivatalos statisztika, a rejtve maradás miatt a valóságban ennél is többen lehetnek). Az elkövetők hatvan százaléka családtag. Vajon javíthat-e az ő helyzetükön a törvényileg kötelező szülőtartás?

A művészet, a zene, a tánc és a mozgás a terápiában fontos szerepet kap. Ahogy bizonyítja ezt Tamás története is, aki az osztály rosszcsontjából vált kezelhető, kiegyensúlyozott gyerekké.

Elkeserítő és feháborító, ami a dömsödi általános iskolában történt. A WMN gyerekjogi szakértője szerint a nyilvános bugyiletolás és behajoltatás nem más, mint érzelmi bántalmazás és erőszak. De tényleg: hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?!

Egy gyerek születése sok terhet ró a családra. A konfliktusok száma szaporodik, a szabadidő és az anyagiak pedig drámaian lecsökkennek. Na igen, de... és itt sorolhatnánk a gyerekvállalás előnyeit. Mindent összevetve, mégis kik boldogabbak: a gyereket vállaló, vagy a gyermektelen felnőttek?

Az önkéntes munka szuper dolog, de gondolni kell azokra is, akiken segítesz. Főleg egy gyerekotthonban, ahol lelkileg sérült gyerekek vannak. Vajon milyen állapotokat, milyen érzelmeket hagysz ott, miután dolgod végeztével távoztál?

Megszavazta a parlament a kötelező szülőtartást, ami azonban számos súlyos kérdést felvet. Tényleg annak is kötelezően el kell tartania a szüleit, akit gyerekkorában bántalmaztak, kihasználtak, megloptak és terrorizáltak?