Régóta tudjuk, hogy egy sérült gyereket nevelő szülő százszor kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy „átlagos” anya vagy apa, miközben keményen küzd az élhető hétköznapokért. A járványhelyzetben ez különösen igaz. Vajon mi a helyzet most azokkal a családokkal, akik eddig is csak nagyon kevés segítséget kaptak, miközben emberfeletti küzdelmet folytatnak?

Meg akarod érteni a gyermekpornóval lebukott volt perui nagykövet ügyében hozott ítéletet? Akkor olvasd el dr. Gyurkó Szilvi írását.

Kis lépésekkel együtt juthatunk el a nagy célokhoz.

A Tízparancsolatban is benne van: tiszteld apádat, anyádat. A valóságban azonban az idősek gyakran válnak családon belüli erőszak áldozataivá, a bántalmazásnak pedig széles a skálája, az anyagi kizsákmányolástól a fizikain át egészen a pszichés abúzusig.

„Senki ne mondja nekem, hogy normális egy balettórára fegyvert bevinni és azzal fenyegetőzni. Vagy normális egy balettórai teljesítmény miatt feltépni az ajtót, és kirontani a folyosóra ordibálni, kurva anyázni, hogy az egész iskola zengjen tőle. Vagy normális dolog egy bútordarabot odavágni a diákhoz, ha az nem teljesíti az elvárást – legyen az szék vagy egy állófogas.” Egy volt táncművészetis, ma már felnőtt diákkal beszélgetett Gyárfás Dorka.

„Ránézésre” nem lehet kiszűrni a potenciális szexuális bántalmazókat és pedofilokat. Ami nem jelenti azt, hogy feltartott kézzel, elfordított fejjel, befogott orral továbbsétálni a legjobb megoldás. Dr. Gyurkó Szilvi szerint ez a dolog mindenkin múlik egy kicsit – vagy jobban. Olvassátok el, fontos:

És nem. Ez nem „már megint” a nőkről szól. És nem is a migrációról. Vagy a genderről.

Vajon hogyan lehet túlélni azt a krízist, ami most és a közeljövőben történik az állami gondozott, kitaszított, világtól elzárt, magányos gyerekekkel? Both Gabi riportjából kiderül, és az is, hogyan lehet segíteni nekik. Mert segíteni kell.