A Loving-házaspár álmának megvalósulásához kilenc évnyi bujkálás, számos megaláztatás, börtönben töltött keserves napok, számtalan fellebbezés és éveken át tartó jogi procedúra vezetett. Mindez a különböző bőrszínük miatt történt – a XX. század második felében.

„Mert a kertész együtt lüktet mindazzal, amit a természet hallatlan változatossága hoz, a széllel, a nappal, az esővel. Tudja a helyét a Nap alatt, tudja, hogy szerénység nélkül nincs nagy öröm. És ismeri a tudás hatalmát is. Hogy nem elég szeretni, de ismerni is kell azt, amit vagy akit nevelsz.”

Van, akit erősebbé tesz a betegsége, Selma Blair is közéjük tartozik. Inspiráló, bátor és esendő egyszerre. Ezért szeretjük annyira.

Néha gondold át, biztosan szükség van-e a kommentedre, és nem csak magadat áltatod-e, amikor azt mondod, te amúgy támogatója vagy a jó ügynek.

Ítélkezés helyett megértés, rosszindulatú kommentek helyett elfogadás. Ezt kérjük tőled, amikor a következő cikket olvasod.

A nő, akinek nincs méhe. A nő, akit csonkoltak. A nő, aki nem képes szülni. Szentesi Éva írása.

„A történelmi felelősség elkenése hosszú távon nem lehetséges, a feszültség előbb-utóbb robban […], szembe kell nézniük a társadalmaknak azzal, hogyan jutottak el egy krízishez. Mit tettek eddig? Hogyan tudnák jóvátenni?” Mire tanít minket, magyarokat az amerikai helyzet? Miben különbözik az ottani emancipációs küzdelem a hazaitól? Mik a rasszizmus gyökerei, miért kiirthatatlan az emberiségből, és hogyan írható mégis felül egy genetikai utasítás? Hogyan lehetünk jó szövetségesei a kisebbségnek? Égető kérdések, nagyon fontos szakértői válaszok:

Egy magyar–afrikai félvér lány gondolatai a hazai burkolt vagy nyílt rasszizmusról, a kettős mércéről, az őt ért atrocitásokról, és hogy mit tehetsz, ha szeretnéd belehelyezni magadat az ő cipőjébe.