„Akadnak, akikre egyedül mi nyitjuk rá az ajtót, vannak, akiknél konkrétan azt kell ellenőrizni, élnek-e. Nagyon szomorú, hogy a szegény emberek egyre szélesebb tömegeinek elengedik a kezét. Olyanok élnek a küszöbön, nyomorban, akik adott esetben egyébként dolgoznak.” Chripkó Lili bejárta a szekszárdi tanyavilágot.

„Az előítéletek bemásznak a cigány gyerekek fejébe és átírják az ott lévő gondolatokat, álmokat. Ezek a gyerekek aztán a gyenge szakiskolát fogják választani, ahonnan a második évre a 70 százalékuk lemorzsolódik, és így a többségi társadalom kitermeli a szociális juttatásokon, közmunkán tengődő, valós, versenyképes készségekkel nem rendelkező emberek tömegeit.”

„Nem a szexuális orientáció a kérdés, hanem a konszenzus, a beleegyezés. Ha nincs beleegyezés, ha kényszerítés, fenyegetés, zsarolás, érzelmi vagy fizikai erőszak van, akkor a szex nem szex, hanem erőszak. Ha pedig a partner egy gyerek, akkor teljesen mindegy minden körülmény, mert fel sem merül, hogy az aktus szex lenne. Az erőszak. Az erőszak pedig sosem magánügy.” Ez csak egy fontos idézet dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írásából. Olvassátok el az egészet:

„Mérnöknek lenni nem fiús dolog. Nem is lányos. Ez egy szakma, aminek nincs neme” – állítják egybehangzóan riportalanyaink, akik arról meséltek, milyen ebben az egyelőre férfiak uralta munkakörben nőként helytállni. Olvassátok el a gondolataikat:

„Senkinek se a hibája, és közben mindenkié.”

„Szeretném most már nem elszúrni a dolgokat. Szeretnék életeket menteni, köztük megmenteni a sajátomat is. Szeretném elhinni, hogy azt, amim van, beleértve a szeretetet, megszolgáltam, megérdemlem. Ez talán a legnehezebb feladat.” Ismerjétek meg Horváth Leon történetét, aki tinédzserként beperelte a gyámhivatalt.

Lesújtó a statisztika, de nem reménytelen a helyzet, és rajtunk is múlik, változik-e. Szakértőnkkel arról beszélgettünk, hogyan vehetjük rá a kiskamaszokat, nagykamaszokat a testmozgásra, és miként szerettethető meg velük a sport, remélhetőleg egy életre.

„…ismerünk olyan szülőt, aki az óvodában nem meri elmondani, hogy nem egyedülálló, hanem egy másik anyukával neveli közösen a gyereket, mert fél a következményektől. De ez a gyerekre is nagyon rossz hatással van. Ők azért bujkálnak, mert valamitől valamilyen formában félnek, és ez az, ami nem egészséges egy gyereknek. Nem az, hogy két anyukája vagy két apukája van.”