Egyelőre nem fogadhatnak vendégeket az éttermek, kávézók, kocsmák, cukrászdák. Vendéglátósokkal beszélgettünk arról, hogyan érintette őket az első után a második hullám, milyen alternatív megoldásokkal próbálják felszínen tartani a vállalkozásukat, és hogy meddig tudnak kitartani a jelenlegi helyzetben.
Jól gondold meg, mit öntesz otthon a lefolyóba, mert akár egy liter olaj is szörnyű károkat tud okozni. Tíz köbméter pedig rettenetes katasztrófát, ahogy az Chripkó Lili fotóriportjából is kiderül:
Az ír csecsemőotthonok gyomorforgató képe számokban: 5 évnyi vizsgálat. 76 évnyi szenvedés. 3000 oldalnyi vád. 798 halálozást bizonyító irat. 0 temetési bizonyítvány.
Háború? Vagy inkább egy nagyon szomorú jelenség…
Milyen kézzel fogható, már a gyerekeink bőrén megtapasztalható hatásai vannak a klímaváltozásnak? Miben más egy klímakutató családjának élete a hétköznapokban? Hogyan függ össze a pandémia a megoldatlan környezeti problémákkal? Van még visszaút, vagy egyenesen menetelünk a katasztrófa felé? Ürge-Vorsatz Diána fizikus-klímakutatóval és orvostanhallgató lányával, Ürge Dórával beszélgettünk.
A gyerekünk képmását egyre tudatosabban védjük – ma már az intézmények sem pakolják tele a gyerekek fotóival a hivatalos oldalukat, de azt azért gond nélkül megkérdezik írásban is, hogy mivel foglalkoznak a szüleik. Vajon ez jogszerű? Utánajártunk.
Doffek Gábor, aki a vendéglátóiparban dolgozik, novemberben még arról írt, érti a korlátozásokat, elfogadja őket, és ugrásra készen várja a lehetőségeket a többi szakmabelivel együtt. Mostanra viszont elfogyott minden: a türelem, a pénz, de még a remény a túlélésre is. És itt most nem a flancos éttermekről van szó, hanem azokról a vendéglőkről és büfékről, ahová mindannyian eljártunk a családdal, a barátokkal.
A kamaszok amúgy is ingatag önbizalmának nem biztos, hogy jót tesz az iskolai kötelező BMI- (azaz testtömegindex) mérés abban a formában, ahogy sok helyen zajlik. Íme, pár fontos kérdés és gondolat ezzel kapcsolatban egy három kamaszt nevelő szülőtől és egy szakembertől.