Anna Eszter hisz a világbékében, és a mai napon mindannyiunknak az a legjobb, ha vele együtt hiszünk benne – és teszünk is érte, a magunk eszközeivel. Hátha akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a megvalósításához.

A harag rossz tanácsadó. Könnyű prédák és bűnbakok keresése helyett most önmagunkra és a rendszer megváltoztatására kell koncentrálnunk.

Mire a lista végére érsz, már nem is leszel elkámpicsorodva.

Az ökoszorongás ellen tettek kellenek! A városi tereink is újrahasznosíthatók.

Szabad viccelni betegséggel? Vicce, betege válogatja. Vagy nem?

„Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy nincs bennünk semmi közös, hogy eljött az a pont, ahol egymás ellen vagyunk a szomszédjaimmal, ahol feladjuk az emberségünket azért, hogy egy kicsit jobbnak érezhessük magunkat valaki másnál” – egy Z generációs kétségbeesett kiáltása a reményért.

Külföldön élő szerzőinket (Pásztory Dórit, H. Fekete Bernadettet, Kégl Ágit, Kis Zsuzsát és Steiner Kristófot) arra kértük: írják le, mit éreznek a választás végkimenetele kapcsán. Íme, a gondolataik.

A következő napokban, hetekben és hónapokban is észben kell tartanuk, hogy milliók szorulnak segítségre, köztük kiskorúak is. A háború kirobbanása óta kétmillió ukrán gyerek kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát, és sok esetben az apukáját is.