Az ázsiai országok fiatal felnőttjei olyan munkát szeretnének végezni, ami nem kényszeríti őket napi 11-12 órán át veszélyes körülmények közé, ennek eredményeképpen pedig tavaly a kínai gyárak 83 százaléka a munkaerő 10–30 százalékát vesztette el.
Sokan gondolhatják, hogy környezetvédelemmel foglalkozni csak személyes misszióból, a szabadidőben érdemes, legfeljebb kutatók dolgozhatnak azért a munkájukban is, hogy zöldebbek legyenek a mindennapok. Pedig már itthon is egyre több szakterületen képeznek fenntarthatósági szakembereket, akik saját területükön tudnak tenni mindannyiunkért.
Széni-Dégi Fanninak az Orosházi Dr. László Elek Kórház szakápolójának saját emlékei is vannak arról, milyen az, amikor otthon kell gondozni egy nagybeteg hozzátartozót. 13 éves volt, amikor az édesanyja daganatos beteg lett. Fanni ötlete nyomán most megvalósult egy videókat (is) tartalmazó honlap, amely az érintett családoknak segít.
„… elegem van a »látványpékségekből«, abból, hogy biodíszletként asszisztálok ahhoz, hogy el lehessen mondani, »van itt haladás, hiszen milyen remek női vezetők, szakemberek, közszereplők vannak«. Ja, persze. Csak ne kelljen pisilnem, ha lejövök a színpadról" – szóval: Gyurkó Szilvinek elege van a női vécékben uralkodó állapotokból. És ez nem vicces.
Elképesztő mennyiségű élelmiszer semmisülne meg, ha nem lennének az Élelmiszerbank munkatársai és önkéntesei, akik eljuttatják az ételt a leginkább rászorulókhoz: nagycsaládosokhoz, gyermekotthonokba, idősgondozásban élőkhöz, hajléktalanokhoz vagy mélyszegénységben élőkhöz, családsegítő szolgálatok ügyfeleihez, illetve a legszegényebb települések lakóihoz.
Van, aki nem tud rajzolni, más dadog, vagy éppen a számolás okoz számára nehézséget. Valamilyen szintű mássága mindenkinek van, ezzel a szemlélettel talán könnyebb együtt érezni azon társainkkal is, akik szembetűnőbb akadályokkal küzdenek.
Még mindig sokkal jobb férfinak, mint nőnek születni Európában: az ő helyzetüket, úgy tűnik, egyedül az alkoholfogyasztás nehezíti, míg egy nő nemcsak akkor jár rosszabbul, ha gyereket szül, de akkor is, ha magasan képzett.
„Na, bírod a hét fogást?” – azok, akik a hetvenes-nyolcvanas években voltak gyerekek, talán még emlékeznek arra, amikor valamelyik rokon jött, és elkezdte fogdosni a combunkat, fokozatosan egyre feljebb csúsztatva a kezét… amíg a hét fogás valahol a combtő környékén véget nem ért. Ennyit a „régi szép időkről”. Ma már másképp van, de legalábbis kellene lennie.