„Miért is kéne egymással harcolni ahelyett, hogy ideológiamentesen azon dolgoznánk: az országunk élhetőbb legyen, az állampolgárai ne szegényedjenek el, és a gyerekeink el tudják képzelni itthon az életüket?” – teszi fel a kérdést Székely Kriszta színházrendező.

Akartok környezet- és pénztárcabarát háztartási szereket? Persze hogy akartok!

Amikor valaki a traumatikus szülészeti ellátásban szerzett tapasztalatairól beszél, sokszor megkapja, hogy „ez ilyen”, meg hogy „a kismamák túlérzékenyek”, vagy hogy „a lényeg az, hogy mindenki egészséges”. Ez sajnos mind tévedés. Nem kell, hogy ilyen legyen, nem túlérzékenység bizonyítékalapú ellátást elvárni, és a mentális egészség a jóllétünk alapja. A jelenlegi szülészeti rendszer problémáit gondolta végig újságírónk két aktivista szakemberrel egy holnapi tüntetés kapcsán.

Vajon mit kereshet Jane Fonda bilincsben, Darryl Hannah bő két hétig egy fa tetején, és Joaquin Phoenix a vágóhídon? Egyet elárulunk: nem az Oscar-díjukat, és nem is egy újabb milliós filmszerződést.

Hozhatja úgy a sors (ahogy az szerzőnk, Temesvári Orsi esetében is történt), hogy az ember egyik pillanatról a másikra nem tud úgy dolgozni, ahogy addig. Pedig ezzel a problémával idehaza több százezren szembesülnek.

Hiába tűnik úgy, hogy többet beszélünk a mentális problémákról, mint valaha – a pszichés betegségeket még mindig jelentős tabusítás és stigmatizálás övezi. És ez nagy baj. Mert ha nincs segítség, akkor a bajok újratermelik önmagukat; ma már a gyerekek körében az egyik vezető halálok az öngyilkosság, és többen szoronganak, depressziósak, mint valaha. Ez áll az idén a gyerekjogok világnapja fókuszában – és erről írt szakértőnk egy kiváló, alapos cikket:

Lehet, hogy annyira belejöttünk a natúrkozmetikum-készítésbe, hogy a végén még saját márkát alapítunk? Nyugi, nem. Pedig nevünk már van, és az első próbálkozások alapján nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Nézzétek csak:

„Mentsük meg a világot! Az emberi világot? Ebben a formában? Minek? Ennek ebben a formában talán tényleg múlnia kell. Hacsak… Hacsak képessé nem válunk felnőni a feladathoz, és alapjaiban nem gondoljuk újra a létezésünket.” Fogadjunk, nem csak harmincöt éves szerzőnk érez így, amikor a jövőre gondol.