„Sajnálom azokat, akik szerint a tanárok csak lébecolnak, mert valószínleg nem találkoztak olyannal, aki miatt meg lennének győződve arról, hogy ez nincs így.”

„Az egészségügyi szakemberek már évtizedek óta tudják, hogy a rossz levegőminőség növelheti a szívbetegségek, a sztrók, az alsó légúti fertőzések, a tüdőrák, a cukorbetegség, a demencia, a mentális betegségek és a koraszülés kockázatát. De a probléma valódi mértéke – például, hogy a légszennyezettség az erős dohányzásnál is nagyobb kockázatot jelenthet – csak most válik világossá.”

Gyerekjogi szakértő szerzőnk két Pest megyei gimnazistával beszélgetett arról, hogy érzik magukat, és mire lenne szükségük a háború témája kapcsán – ahelyett, ami van. Kezdjük ott, hogy megkérdezi tőlük valaki, ezt: „hogy vagytok?” Tanulságos.

Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?

Egy nap, ami értelmet adott a nőnapnak, és otthonhoz segít egy családot.

Csepelyi Adrienn és Chripkó Lili a múlt hetet önkéntesként a tiszabecsi határon töltötte, közben pedig végigjárták kollégánk szülőhelyét, hogy átfogó képet kaphassunk arról, micsoda emberfeletti küzdelmet vívnak a helyiek, hogy úrrá legyenek a háború okozta krízishelyzeten.

Itt mindenki tiszta lappal indul.

„Azt érzi mindenki, hogy ez a háború most valahogy minket is érint. És nehezebb is homokba dugni a fejünket, hiszen ha például valaki most a 4-6-os villamoson utazik, és elmegy a Nyugati pályaudvar mellett, akkor nem tudja nem észrevenni, hogy tömegek jelentek ott meg hirtelen, és most kivétel nélkül mindenki menekültekről beszél. Sokkal egyértelműbb az emberek számára, hogy akiket lát, a háború elől menekülnek, egy veszélyes, élhetetlen helyről. Más a keretezés.”