Tudjuk, hogy a családi minták erősen meghatározzák a sorsunkat, de sokszor akkor sem vagyunk képesek szabadulni tőlük, ha igyekszünk tenni ellenük. Pedig a válasz ott van bennünk. Csak mélyen.
Az életközepi válságról valószínűleg mindenki hallott már, egy új kutatás azonban arra is rávilágított, mely életkorban kell fokozott figyelmet fordítanunk rá.
Brezina Kinga Nia oktató szerint ez a tános mozgásforma „az önismeret, az öngyógyítás és az önfejlesztés megvalósításának útja a mozgáson keresztül”.
Az elme működésének természetes jellemzője a gazdaságosságra való törekvés, csak jó lenne, ha az nem mások kárára történne. Tulajdonképpen azt mondhatjuk: más munkájának megítélésekor nettóban értékeljük a számunkra fontos teljesítményt, saját munkánk kapcsán azonban könnyebben számolunk bruttósítva.
„Egy éve ilyenkor olyan mélyponton voltam, hogy nemcsak a szeretteimmel és a családommal való kapcsolatom, de még az önmagammal való viszonyom is veszélybe került” – írja Steiner Kristóf, aki azt is elmeséli, mi történt vele ezután.
Több mint száz éve alkotta meg a családi tudattalan fogalmát a világhírű magyar pszichiáter, Szondi Lipót. Élete bővelkedett különös fordulatokban, álmokban, találkozásokban, de ő sosem hitt a véletlenekben.
„Ha naplót írsz, végig tudod nézni, ahogyan felnőttél. Ez a hely, ahol őszinte lehetsz, minden előítélet nélkül beszélhetsz.”
Ha statikusra vált a sors, előbb-utóbb lépni kell, állítja Steinter Kristóf, aki megmutatja a maga útját is.
Miért gondoljuk azt, hogy a sikeres emberek csalók? Miért vagyunk vakok a saját eredményeinkre? Hogyan tudjuk építeni a személyes márkánkat? Z. Kocsis Blanka personal branding szakértővel beszélgetett.
A borok kóstolása több agysejtünket hozhatja működésbe, mint egy nehéz matematikai feladvány megfejtése, és jobban stimulálhatja az agyunkat, mint a komolyzene hallgatása. Legalábbis, ha tudunk mértéket tartani.