A budai módos környék szívében csoda történik: együtt járnak óvodába a helybéli és a gyermekotthonból érkező gyerekek. A nagyobbak pedig délutánonként együtt játszanak, alkotnak. A világ meg közben egy picit jobb hely lesz.
Szabad, nyugodt és színes. Jocó bácsi szerint ilyen volna egy igazán jó iskola.
Ma még talán utálod a kolit, de Csepelyi Adri arra buzdít: élvezd ki minden pillanatát. Vagy legalábbis röhögj, ha nincs más megoldás.
Nem lehet suliba járni, ha napszámba kell menni.
Mindjárt becsöngetnek.
Dóri elmondja, mi a különbség becsengetés és becsengetés között.
Hiába lenne rá égetően nagy szükségük, sok kamasz szinte alig mozog. A baj forrását azonban nem biztos, hogy az ő kelletlenségükben kell keresni.
Az utolsóként távozó pedagógust kérjük, majd kapcsolja le a villanyt! Újabb búcsúlevelet kaptunk…
Igaz történet egy iskoláról, ahonnan szinte teljesen elfogytak a diákok, és ezért a bezárás fenyegette. Szerencsére azért mégis akadtak olyanok, akiknek fontos volt az a hat gyerek, és akik mellé a fél világot felforgatva, de találtak osztálytársakat. És itt még messze nincs vége!
Már csak egy hónap, és újra iskola. De vajon ki fogja várni a gyerekeket az intézményekben?