Címke: gyerek

A wmn.hu kamasz szerzőjének tündéri, vicces és bölcs tanácsai kortársainak. Avagy: hogyan éld túl a szüleidet kamaszodás közben? Minden szava kincs.

Ellentmondásos, szomorú és valódi történetek ihlették vendégszerzőnk, Bihari Viki írását. Amely a szokásosnál indulatosabbra sikerült. Mondjuk, nem csoda.

Földrengés, bombázás, repülőgép-szerencsétlenség, terrortámadás... ömlenek a nyakunkba a rossz hírek minden nap, ha akarjuk, ha nem. És ezeknek a gyerekeink ugyanúgy ki vannak téve, mint mi magunk. Nagy a kísértés, hogy úgy tégy, mintha mi sem történt volna, de mégis azzal jársz a legjobban, ha beszélsz vele a hallottakról.

Vajon elkésik-e a reptérről az a család, ahol az anyuka csöppet sem csomagoló világbajnok? És még egy pöttömöt is ki kell cipelni magukkal. Ráadásul a metrót is lezárták. Mindezt Londonban. Pásztory Dóriék kalandos útja haza, Budapestre.

Igaz történet éhségről, szegénységről, egy szelet házi süteményről, a váratlanul, idegenektől érkező szeretetről. Igaz történet Magyarországról, huszonvalahány évvel ezelőttről. Vagy tegnapról.

Anett szereti a kihívásokat. Ezért nem dobta vissza ezt a gyerekrajzot, hanem leült és elemezte. Az eredmény: vinnyogó röhögés.

Kutatások azt mutatják, hogy a börtönben született gyerekeknek akkor is az anyjuk mellett a legjobb, ha ő épp bezárva, a rácsok mögött van. A magyar törvények egy közös évet adnak a szabadságvesztésüket töltő friss anyáknak és kisbabájuknak. Utána rokonhoz vagy nevelőszülőhöz kerülnek a gyerekek. Videóval!

Ez a szöveg énekel. De úgy énekel, hogy közben kénytelen vagy visszatartani a levegőt. Simogat és fojtogat. Van benne dráma és szépség, keserű méz és Zelk Zoltán. Ott van az anya, és ott a hiánya. Gratulálunk!

Kemény, a végére mégis felszabadító volt olvasni a második helyezett írást. Egy élet munkája kell ahhoz, hogy valaki ledolgozzon egy ilyen negatív anyamintát. Totális respect mindenkinek, akinek hasonló lapot osztott a sors!

Anyák napi pályázatunk harmadik helyezettjének írásából egyszerre süt a nyers fájdalom és a remény. Olyan sokunk fájdalmáról ír... és olyan jól!