„Fáj, húzódik, feszül, viszket, nem bírja a napot, a hideget, a meleget” - egy fiatal rákos nő megindító története
Mit tennél, ha alig 26 évesen levennék mindkét melled, az izmaid pedig alig működnének?
Mit tennél, ha alig 26 évesen levennék mindkét melled, az izmaid pedig alig működnének?
Az anyák (mások előtt) nem sírnak. A Szentesié meg pláne nem.
Egyszer is pokoli lehet végignézni, ahogy szép csöndben elszivárog a szülődből az élet. No, de kétszer. Másfél éven belül...
„Meg fogok halni, vége lesz az életemnek, pont most vagyok harmincéves, de ennyi volt, nincs tovább. Hát, a kurva életbe, gondoltam. És rohadtul féltem.” Túlélte. És elmeséli.
Nem tudjuk elégszer kihangsúlyozni, mennyire fontos megelőzés lehet a rendszeres szűrés!!!
„Tűrhetetlennek éreztem, hogy nem ölelsz át többé, hogy nem kéred, csavarjam be a hajad vasárnaponként. Hogy nem hallom többet a nevetésedet, hogy nem látom a csalfa szemed csillanni, amikor arra készültél, hogy valami vicceset mondj.”
„Nem fog hiányozni a haldoklás. Ez messze a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam.” DTK olvasott, megrendült, aztán megírta ezt.
„Amikor megérkeztem a táborba, bevallom, egyfajta félelmet éreztem. Tulajdonképpen féltettem őket magamtól, mintha porcelánból lennének. Csak nehogy összetörjem őket – gondoltam. Nehogy egy óvatlan mozdulatot tegyek, olyat mondjak, úgy mondjam, hangosan, halkan, vagy úgy nézzek rá, félelemmel a szememben. Hiszen, ha a betegségről nem is beszélünk, egy pillantás is beszédes tud lenni.”
Egy házasság díszletei.
Az utolsó kapcsolja le a villanyt...