Címke: halál

Egy házasság díszletei.

„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”

„Miklós már öt éve is gyereket szeretett volna, amikor együtt éltünk, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok még szülni, mert fiatal vagyok, és előbb dolgoznom kell, meg sikereket elérni, és nem csak azért, mert a házasság manapság nem életbiztosítás.”

Az osztálytalálkozókon a kerek asztal körül ülve előkerülnek a régi ismerősök sorsának újabb és újabb fejezetei. És sajnos nem mindegyik vidám.

„Állok ott felettük, és egyszerre vagyok végtelen szomorú, végtelenül büszke. Hisz haldoklik az apám, hisz most már van egy kicsi fiam is.”

„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”

„Volt egy rettenetes visszatérő álmom: egy füstölgő cigaretta voltam benne, aki egy kihalt sikátorban halad előre, majd egyszer csak szertefoszlik, és vértócsa lesz belőle.”

„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”

Petra nyolcéves volt, amikor meghalt az anyukája. Sok idő eltelt azóta, és rengeteg minden történt, amikor ott kellett volna lennie az édesanyjának mellette...

„...amikor átfutottam a Facebookot, láttam, hogy a barátaim gyerekei miket készítettek az anyukájuknak. Én semmit nem készítettem az anyámnak. Már minek?”