Szószéket, pulpitust, színpadot alám, de ízibe'! – Így szabadultam meg a nyilvános rettegéstől
Téged is zsigerig ható iszony fog el a nyilvános szereplés gondolatára? Akkor gyere, elmondom, hogyan tudod leküzdeni:
Téged is zsigerig ható iszony fog el a nyilvános szereplés gondolatára? Akkor gyere, elmondom, hogyan tudod leküzdeni:
Eljöhet a kialvatlanságnak az a szintje, amikor: „Olyan lassan tudsz csak beülni a kocsiba... vagy eljutni a metróig, hogy közben fészket rak a hajadba egy feketerigó család. Vagy lepisil egy kutya.” Hiánypótló hétfő reggeli kontent, csak hogy ne érezd magad egyedül.
Ha minden iskolában ilyen tanítónők vinnék a diákokat erdei táborba, akkor bizony a gyerekek sem félnének a kihívástól, és a szülők is megnyugodnának.
Stressz, elhülyülés, depresszió, betegségek tömkelege, szívproblémák... Többek között ezek várnak rád, ha nem szexelsz. Úgyhogy hajrá, itt a tavasz, kalandra fel – már csak az egészséged miatt is!
Szorongsz? Néha mi is. De van, aki már nem.
Ismerd meg a félelmeidet, nézz szembe velük – és próbáld megszeretni... Bármilyen hihetetlen is, de szükséged van rájuk.
Így érhető el, hogy az oktatási rendszerbe való bekerülésetek ne váljon mindennapos stresszé és szorongássá.
Borzongató, felkavaró, megrázó és tanulságos. Egyszerre.
„Szavakkal zenélni, ritmusban írni, betűkkel játszani. Szavakkal festek neked egy görbe kék vonalat a fehér vászonra, mert a kezemmel nem tudok. Neked akarom festeni, mert tudom, hogy szereted. Ha a kezemmel tudnám mindezt, akkor engem szeretnél." – Egy percnyi irodalom Lénától.
„A tánc az elvárások elengedéséről szól: puccos edzőruha, drága edzőcipő, izzadságelvezető alsónemű, fejpánt, szívritmusmérős óra, táncos pörgős szoknya... ugyan már!" Ez az, Zsófi, prédikálj!