Nincsenek itthon az egerek, cincog a macska – mit csinál az ember, ha elutaznak a kamasz gyerekei?
Mit tudsz könnyebben elképzelni, egy zöldségtálat, amin van édes, savanyú, sós, krémes, csípős és umami íz is… vagy pár napot egyes-egyedül?
Mit tudsz könnyebben elképzelni, egy zöldségtálat, amin van édes, savanyú, sós, krémes, csípős és umami íz is… vagy pár napot egyes-egyedül?
Krónikus stressz, PCOS, nyelvfék, mikroműanyagok, és persze a tápszerek erőszakos marketingje vagy épp az anyukák információhiánya – a friss kutatások szerint ezek mind nehezíthetik a szoptatást. Sok minden más mellett.
„Semmi nem hasonlítható ahhoz a mentális és fizikai kimerültséghez, amit a napi 24 órás, heti hétnapos folyamatos jelenlét okoz” – írja olvasónk az anyaságról. Nehéz vele vitatkozni. És mégis olyan sokan csináljuk!
Anyák, fiúk, lányok, üres fészkek, szüntelen várakozás.
Kinek ismerősek még a kialvatlanság ezen tünetei?
Olvasónk húszévesen lett először anya. A harmadik fia pedig akkor érkezett, amikor már nem is remélték a születését: 47 éves korában.
„A végkimerülés határán, a megannyi átvirrasztott éjszaka során Terka és Lackó anyukájában az tartotta a lelket, hogy egyszer eljön majd az ő ideje is. És eljött. Itt van.”
Vannak olyan gyerekprogramok, amiket Anna Eszter eltörölne a föld színéről. Vagy legalábbis alaposan megreformálna.
Még mindig ott tartunk, hogy egy nőnek magyarázkodnia kell, ha nem akar gyereket? Ugye nem?!
„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”