„Elza vagyok, de mindegy” – hétköznapok kisgyerekkel egy percben
Ugye, milyen mókás dolog az élet két óvodáskorú kislánnyal?
Ugye, milyen mókás dolog az élet két óvodáskorú kislánnyal?
Egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek – tartja a mondás. És akkor a négy gyerek?
Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
„Nem hazudok, a legrosszabb pillanataimban még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem kellek én ide, úgyis pocsékul csinálok mindent. Egy senki vagyok. Ólmos súly volt a mellkasomon.”
Tényleg ilyen volna az internetes anyatársadalom? Nocsak!
Ne higgyétek, hogy a gyerekjogi szakember tökéletes szülő. Nem az. Hál' istennek. Dr. Gyurkó Szilvia vallomása:
„De ha minden, azaz tényleg minden arról szól, hogy megfeleljek az anyaszerepnek, akkor egyszer csak az »én« olyan bújócskát kezd játszani, hogy esélyem sincs magamra találni.”
A szülők és az időmenedzsment elég érzékeny téma. Tóth Flóra kétgyerekes dolgozó anyukaként például hajnalban a kupis lakásban ír cikket róla – de legalább ő maga is tisztában van vele, hogy ez nem megy neki annyira. Lehet egyáltalán tökéletesen menedzselni a mindennapokat a gyerekek folyton változó igényeit belekalkulálva?
…de nem mertük reggel kirakni, inkább megvártuk, amíg besötétedik.
„Egy csomó gondolat, érzés, vágy, félelem, vonzalom és viszolygás, indulat keresi bennem hiába a magyarázatát.”