Nagyon fáj. Nem az fáj a legjobban, hogy a már nagyon beteg, kiszolgáltatott és magatehetetlen, nyolcvanéves édesapám örökre elaludt egy júniusi napon, hiszen ez már megváltás volt számára, és mi is készültünk rá. Az fáj nagyon, ahogy ez történt. Kegyetlenül, embertelenül, tisztességtelen módon. – Olvasói írás.
WMN Life – 2025. július 23. – WMN
Miért érezhetik magukat a kisgyerekes apák elmagányosodva? Ez az érzékeny írás a szülővé válás rejtett, apai rétegeit mutatja meg – tabuk nélkül, pszichológusszemmel.
Olyan nagy szükség van arra – főleg a mai világban, amikor politikai célból hergelik egymás ellen az embereket –, hogy meglássuk az idegenben a sorstársat, észrevegyük, ha valakinek a segítségünkre van szüksége, vagy megtegyünk valami olyan apróságot a másikért, ami bearanyozza a napját. Ti meséltétek el, hogyan találkoztatok egy kedves ismeretlennel, és ő mit tett értetek. Az írásaitokat olvasva meggyőződésünk lett: mégiscsak szép ez a világ.
WMN Life – 2025. július 21. – WMN
A kéményseprő pontosan érkezik, hozza a számlatömböt, nem nézi meg a kéményt, de elmondja, mit gondol a világról. Fizetek. Nem tudom, mi bosszant jobban: az, hogy szó nélkül átadom a tizenhétezer forintot a semmiért, vagy az, hogy valójában úgy lett ingyenes a szolgáltatás, hogy mégis fizetni kell érte.
Mire taníthatja az embert az édesapja elvesztése? Hogyan alakítja a család életét a gyász, lesznek-e kevesebbek, de egyúttal többek is általa? Olvasónk, Anna írása.
© 2025 wmn.hu – WMN Média Kft.