Vannak mondatok, amiket senki nem akar hallani egy műtét előtt vagy után: „ez a mellbimbó kuka”, „mell helyett tudunk csinálni egy pici domborulatot az izomból”… Különböző nők, különböző okok és hátterek, zokogás a próbafülkében, lelki tortúra, komplikációk, orvosválasztási tanácsok, küzdelmek és végül az eredmény. A mellplasztika és a valóság.
Meddig helikopterezhetünk a gyerekeink körül az online, a műholdas és a fizikai térben? Hová vezet, hogy a telefonunkkal mindenhol láthatatlan kapcsot fonhatunk a gyerekeink köré? Ér GPS-karperecet rakni egy nyolcéves gyerekre, hogy ő már abba nőjön bele, hogy egymás folyamatos trackingelése természetes dolog? Ezek a kérdések foglalkoztatták Tóth Flórát.
Minden évben menetrendszerűen eljön a nyári szünet, és akármilyen a járványügyi, családi, élethelyzeti státuszunk, az biztos, hogy ez az év leglazább, legprogramgazdagabb, legkalandosabb része. De közben ott lebeg a fejünk fölött a kérdés, hogy mégis mivel töltsük meg. Tóth Flóra programajánlója kisgyerekes családoknak.
Tóth Flóra a gyerekkori sportélményeinek köszönhetően alig várja, hogy a saját gyerekeinek is megmutathassa a szurkolás örömét. Meg fájdalmát. Meg a hozzá tartozó nasikat.
„Szia! Csak azért írok, mert hallottam, hogy megjött a gyed, tudnál belőle utalni? Be kellene ugranunk a boltba a játszótér előtt, és nincs pénz a számlámon...” [pár órával később] „Jaj, ne haragudj, ezt csak most láttam, már késő?” „Igen, már mindegy.” „Akkor már nem utalok.” – Felnőtt emberként pénzt kérni valakitől nagy dolog. Nagy ügy. Nem egy semmi kis apróság. Főleg rendszeresen. Akkor is, ha amúgy simán ad. Hát még, ha nem.