„A cicik a társadalom szemében csak akkor félelmetesek, ha arra használják őket, amire ki lettek találva” – miért botránkoztat meg még mindig annyi embert, ha egy anya nyilvános helyen eteti meg a babáját?
Egy lány belép az iskolája kapuján, kigördít és felfüggeszt egy hatalmas molinót, rajta a felirattal: „Vigyázzatok! Egy erőszaktevő jár közöttünk.” A tanulók, a tanárok feldúltan figyelik, és egymás között pusmogva azonnal kommentálják az eseményeket. A reflexből érkező első reakció mindenkitől, hogy a lány már megint bajt kever. Szabó Anna Eszter megnézte a Raising Voices című spanyol sorozatot.
Januárban sokan sóhajtanak fel reggelente: bárcsak medvének születtek volna, és alhatnának téli álmot. Lehet, hogy ez idővel megvalósíthatóvá válik?
Az év elején sokan kezdenek diétába. Mások inkább azt mondják, önsanyargatás helyett együnk élvezettel (és mértékkel). Ebben szeretnénk segíteni: adunk egy kis muníciót az örömteli étkezéshez, megspékelve némi Fiala Borcsa-életérzéssel.
Számunkra ma már elképzelhetetlen az elrendezett házasság gondolata, fel sem merül, hogy akárki másnak beleszólása lenne abba, kivel kötjük össze az életünket. Bár nekünk ez a természetes, bizonyos helyeken és közegekben máig él a szokás, hogy a szülők vagy különböző érdekek döntik el, kivel házasodnak az utódok, pont úgy, mint régen, például az uralkodó családoknál. Ám a tévhit ellenére az elrendezettség nem zárta ki a szerelem lehetőségét.