Az évnek van egy időszaka, amikor nem elkapcsolsz a reklámokról (na, jó, egy részükről), hanem újranézed őket a YouTube-on. Megbocsátod a giccset, alig várod, hogy kidurranjanak a könnycsatornáid, és lelkesen osztod tovább az életérzést. Szabó Anna Eszter utánajárt, honnan indult az ünnepi reklámfilm műfaja, és hogyan lett mindannyiunk kedvenc „guilty pleasure”-jévé.
Mire valaki kimatekozza, hogy fog kinézni a karácsony, ki kivel (nem) találkozik, mi (nem) lesz a menü, ki hova (nem) megy, érzelmileg teljesen kimerül, mintha önmagában a készülődés nem lenne amúgy is stresszes sokszor. De muszáj annak lennie?
Idén minden nyugalmas pillanat számít, ahogy sok háztartásban minden fillér is. „A lényeg a gondolat” – tartja a mondás, és ezzel ért egyet Szabó Anna Eszter is, aki temérdek olyan ötletet hozott, aminél az ajándékozott érezni fogja, ez csak neki és róla szól.
„Na de hogyan teremtsünk meghitt ünnepi hangulatot a pandémia kellős közepén? Hogyan karácsonyozzunk úgy, hogy senki ne legyen veszélyben, de közben mégse a vírusról szóljon minden?”
Összecserélte a szavakat olyanokra, amik a legmélyebben beléivódtak. Így esett az is, hogy olyanokat kérdezett iskola után, hogy: „Kicsikém, mi volt ma Auschwitzban?” Kezdtem már megszokni a felcserélt szavakat, tudtam, hogy az iskolában eltöltött napomra kíváncsi.