Nemrég írtunk az „eltűnt fehér nő” szindrómáról: arról, hogy a médiában nagyobb arányban jelennek meg a világos bőrű, középosztálybeli, hagyományosan szép áldozatok. Hogyan lehet tágítani a társadalmi empátia határait, hogy másokat is nagy erőkkel keressenek? Javaslatokat foglaltunk össze.
Iszonyú sok pénzt és időt áldozunk a szőrtelenítésre. Igaz, mondhatunk nemet is az elvárásokra, ha tudunk. De miért is nem vagyunk képesek rá (olykor)? Erről is kérdezte a társadalomtörténészt Milanovich Domi:
Négy éve él látható módon nőként egy olyan világban, ahol a puszta létezése is provokáció a fennálló hatalom szemében. Milanovich Domi kérdezte a szerzőt szabadságharcairól, újjászületéseiről és a szeretet megosztásáról.
A Bechdel-teszt névadója egy olyan korszakban mutatta be a városi leszbikusok mindennapjait, amikor még nem volt L-Word vagy The Ellen Show. Az igazi áttörést a Fun Home jelentette számára, amelyben édesapja öngyilkosságát dolgozta fel. Mivel bűvölnek el minket a képregényei? Milanovich Domi írása.
Sztereotípiákon alapuló kérdések, pejoratív szóhasználat, a kisebbségi csoporthoz tartozó személy érzéseinek elbagatellizálása vagy az általa megélt valóság megkérdőjelezése – ezek mind a mikroagresszió formái, amelyek nemcsak a LMBTQ-embereket érinti, hanem bármilyen marginalizált, kevesebb hatalommal bíró csoportot. Vajon hogyan lehetne úgy visszajelezni egymásnak, hogy senki ne bántódjon meg, és a világ is jobb hely legyen? Milanovich Domi írása a mikroagresszió felismeréséről és a leghatékonyabb válaszokról.