„Egyetlen barátja sincs annak, akinek sok a barátja” – Vagy épp ellenkezőleg: minél több van belőlük, annál gazdagabbak vagyunk?
„Azok, akiknek nincs barátjuk, hogy feltárulkozhassanak neki, saját szívük kannibáljai.” (Bacon) És a magyar emberek negyedének nincs egyetlen barátja sem… Másoknak viszont több is van. Szerencsésebbek ők azoknál, akiknek egyetlenegy igazi jutott? Mi alapján választjuk ki egymást vajon? És mitől életképes hosszú távon az egyik barátság, míg a másik elmúlik? Efféle kérdésekkel foglalkozik ez az írás, olvasd el: