„Vannak ügyek, amelyekbe bele kell rakni az időt türelemmel és alázattal, és kész. Az étel se fő meg gyorsabban, ha bűvölöd, nincs mese, nincs varázslat, és hiába pörgeted magad, mint egy búgócsigát, hogy eltereld a figyelmedet a fájdalomról, nem megúszható a leltár, csak halogatható.”
„Hatalmi játszma, irányítás-engedelmeskedés, alá-fölérendeltség, és/vagy vadulás, durva szex – a szerző felmérése alapján a válaszadók negyede erre gerjed leginkább, a nőknek csak négy, a férfiaknak csak hét százaléka jelezte, hogy sosem ábrándozott efféle kalandokról.”
„Én írok levelet magának…” Ki tudja folytatni?
„Ma a gőzt legtöbben a közösségi médiában engedik ki. Így viszont nem magukban pufognak a képernyő előtt, hanem elárasztják csatornalével az online teret. Mivel látják a reakciókat, a visszacsatolás is megvan: na, jól megmondtam a magamét! Ettől csak még erősödik a harci kedv.”
„Egyetlen szeszélyt sem lehet furcsának minősíteni, kedvesem; mindegyik a természettől fogva való” (De Sade: Filozófia a budoárban). Egy zseni szavai ezek vagy egy pszichopata manipulációja?