Bántó szavak, amiket a legjobbnak hitt barátainktól kaptunk. És a mediátor tanácsai, mit tehetsz, hogy ne hordozd sírig a sérülést, amit az okozott, akiben a leginkább bíztál.
Nem kell sietni, nyuszikám – Ez lett az öngondoskodásom alapmondata. Az utóbbi időben próbálok valamit, ami sokáig teljesen idegen volt tőlem: időt adni magamnak. Nem multitaskingolni, nem mérgezett egérként rohangálni, nem hajnalban kelni, hogy „még ez is beleférjen a napba”. Hanem szüttyögni. Tudatosan. Ráérősen. Emberi ritmusban.
Nényei Lujza életének fő mozgatórugója a nem-ártás. Egy közmű nélküli házikóban lakik, vegetáriánus, permakultúrás kertészkedést folytat, befőz, savanyít és fermentál. Fiala Borcsa interjújában elárulja, hogyan csinálja mindezt.
Ha Észak-Amerikára, a kontinens felfedezésére gondolunk, általános az a nézet, hogy azt a fehér férfi tárta fel (és igázta le). Holott fontos szerepet töltöttek be a nők is. Például a botanikus Elzada Clover és társa, Lois Jotter: ők voltak az első fehér nők, akik csónakkal átkeltek a Grand Canyonon, hogy a Colorado folyó mentén található növényvilágot tanulmányozzák.
Nem tudom, más hogy van vele, de én kánikulában legszívesebben egész nap zöldségeken élnék. Ha már télen azt vártam, hogy végre gazdag és színes legyen a piacok kínálata, nyáron pláne igyekszem kimaxolni a lehetőségeket. Hoztam nektek két – magyar szemmel talán – rendhagyó salátát, hogy megmutassam: a kukoricát vagy a sárgabarackot is lehet nem kizárólag önmagában fogyasztani, illetve egy bónusz nyári tekercset lustáknak.