Nényei Lujza életének fő mozgatórugója a nem-ártás. Egy közmű nélküli házikóban lakik, vegetáriánus, permakultúrás kertészkedést folytat, befőz, savanyít és fermentál. Fiala Borcsa interjújában elárulja, hogyan csinálja mindezt.
Ha Észak-Amerikára, a kontinens felfedezésére gondolunk, általános az a nézet, hogy azt a fehér férfi tárta fel (és igázta le). Holott fontos szerepet töltöttek be a nők is. Például a botanikus Elzada Clover és társa, Lois Jotter: ők voltak az első fehér nők, akik csónakkal átkeltek a Grand Canyonon, hogy a Colorado folyó mentén található növényvilágot tanulmányozzák.
Nem tudom, más hogy van vele, de én kánikulában legszívesebben egész nap zöldségeken élnék. Ha már télen azt vártam, hogy végre gazdag és színes legyen a piacok kínálata, nyáron pláne igyekszem kimaxolni a lehetőségeket. Hoztam nektek két – magyar szemmel talán – rendhagyó salátát, hogy megmutassam: a kukoricát vagy a sárgabarackot is lehet nem kizárólag önmagában fogyasztani, illetve egy bónusz nyári tekercset lustáknak.
Parádsasváron három évszázadon át fújták az üveget – aztán a gyár lehúzta a rolót, és csak a romok maradtak. Vagy mégsem? Egy család ma is életben tartja a mesterséget: világító pálinkáspoharakat fújnak, történeteket mesélnek, és abban hisznek, hogy az üveg nemcsak törékeny, hanem örök is.
A fantasztikus sztárparádét felvonultató filmhez kedvcsinálónak hoztunk pár izgalmas információt – hátha a jubileumi alkalomból újranéznéd.