„Strandpapucsban indultam el otthonról, Zsuzsa pedig egy csodás ibolyakék retiküllel a vállán. Menet közben még kapok egy csíkos inget is tőle a szúnyogok ellen, mert azok érezhetően roppant lelkesek a vadregényes partszakaszra érkező hülyéktől. Úgy gyalogolunk tehát át a töltésen, mintha a moszkvai fashion weekre indultunk volna, csak menet közben rohadtul eltévedtünk. Úgy két hónapja.”
Bizonyos szempontból Becker nem viselkedett másképp, mint az út szélén dolgozó építőmunkás, aki utánafüttyög az előtte elsétáló nőknek. Oké, hogy a közlés pozitív (amennyiben pozitívumként értékeljük, hogy „fú, de megdugnálak”…), de miért kötelező ezt tudtára adni valakinek?
Itt van öt könyv strandra, utazáshoz, Eb-levezetéshez – valahogy csak kihúzzuk velük a bajnoki rajtig…
„A tapasztalatom az, hogy azok, akik a túlfizetett focisták miatt a leghangosabban hőbörögnek, csak nagyon ritkán támogatják legalább azzal a többi sportágat, hogy odakapcsolnak a tévén (nem négyévente egyszer), kommentelnek a közösségi médiában az illető posztjai alá, vagy épp bekövetik, hogy ezzel is nagyobb bázisa legyen.” Csepelyi Adrienn egy kicsit ki(f)akadt.
„Azzal töltöttem a tinikoromat, hogy gyűlöltem magam a sok szarság miatt, amiről prédikáltatok nekem, hogy mi minden fog történni velem amiatt, mert meleg vagyok. Szóval remélem, hogy dühösek vagytok, dühösek is maradtok, érezzétek csak ugyanazt a dühöt, amire bennünket tanítottatok saját magunkkal szemben.”