Most, hogy a tizedik születésnapjára készül a WMN, én is megpróbálok az eltűnt idő nyomába eredni. Hátha tetten érhető, hogyan és mikor öregedtem meg ennyire. Both Gabi(anyu) irreverzibilitása.
Bruno Ganz volt a színészi átlényegülés csodája. A hat éve elhunyt színészóriásra emlékezünk.
„Szakácsnak tanultam, 20 évig voltam kenusként a világ élvonalában, 35 éven át vezettem az üzletemet. Össze lehet adni. Az életem javát folyamatosan olyan tevékenység töltötte ki, amiben nagyon oda kellett figyelni ahhoz, hogy kiteljesedjek benne” – ez akár Wichmann Tamás ars poeticája is lehetne.
A francia újhullám egyik legnagyobb filmes mestere volt úgy, hogy soha nem járt filmes iskolába, mert már tizennégy éves korában otthagyta a közoktatást, hogy a saját útját járja.
Elszakíthatatlan (cérna)szálak kötnek össze bennünket, nőket az elődeinkkel és remélhetőleg az utódainkkal is. Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban ezt a cérnaszálat erősíti meg mindannyiunkban.