Bánosi Eszter cikkei

Amikor kilépünk, és felnézünk az éjszakai égre, elkezdhetjük a dolgokat tágabb perspektívából látni, a látvány alázatot és összekapcsolódás-élményt ébreszthet bennünk. Végre lassíthatunk, mélyebbeket lélegezhetünk, és a csillagok fénye alatt, az ismeretlenbe nézve gondjaink elhalványulnak, vagy épp lepereghetnek az arcunkról a még el nem sírt könnyek, akárcsak a hullócsillagok az égről.

Az öregedés gazdag, sokrétű élményét társadalmunk patológiásnak tekinti, és a korosodástól való szégyenérzet általánossá vált. De nem kell, hogy ez így legyen. 65 évesen, amikor sokan csendes évekre készülnek, Maggie Kuhn életének legnagyobb kalandjába és legfontosabb munkájába kezdett.

Nőnek lenni gyerek nélkül ma is stigma lehet. A társadalmi elvárások lassan, de alattomosan épülnek be, és alakítanak ki szégyenérzetet, bizonytalanságot, önvádat – miközben mi csak élni szeretnénk. Úgy, ahogy nekünk jó.

Lehet, hogy a halál nem a vég, csak egy új formája a kapcsolódásnak. A szeretetteink tárgyakban, álmokban, szavakban üzennek, ha nyitott szívvel figyelünk. A múlt szelíd jelenléte néha épp ott bukkan fel, ahol a legkevésbé várnánk.