Szerintetek miről szól a Himnusz? Az, amit annyiszor hallgattunk iskolai ünnepélyeken a tűző napon, ájuldozva a rettenetesen szúrós, műszálas ünneplő ruhánkban, rogyadozó lábakkal, mert már megint kinőttük azt az átkozott ünneplő cipőt? Lackfi János szerint bizony itt a nagy kunyerálás esete forog fenn...
Ma van az Árvák Világnapja, ebből az alkalomból pedig felidéztük kedvenc mesefilmjeinket. Mert észrevettünk bennük egy nyugtalanító tendenciát. Maugli, Harry Potter, Hófehérke, Bambi, Ariel, Simba... Rengeteg főhős elveszíti a családját. Vajon mi lehet ennek az oka? Borcsa belegondolt.
Az élet írja a legszebb, legboldogabb, vagy épp a legszomorúbb, legtragikusabb történeteket. Így volt ez Nabokov Lolitájával kapcsolatban is, ahol egy ötcentes könyv ellopása egyéni tragédiába, mellette pedig a huszadik századi regényírás egyik kiemelkedő művébe torkollt.
A mi Ginánk. Akinek 55 napig tartott elérni, hogy 21 napig ne panaszkodjon. Aki olyat tudott írni Esterházy Péterről, hogy lesírtuk az összes sminkünket. Aki kitalálta, hogy megpróbálja három hétig nem szidni magát, és ebbe az őrületbe mindannyiunkat magával rántott. Itt az ideje, hogy ti is megismerjétek!
Villon és Rimbaud megmondja a tutit! Megtudhatjuk például, hogyan kapcsolódik össze a bűn az irodalommal. Alapkérdéseket jár körbe az irodalom segítségével Lackfi János, most épp egy nagyszájú „migráncsozó" osztja az észt. Meg persze a nagy költők. Van átjárás. És szabad az út!
Élet. Halál. Isten. Elmúlás. Ezen a hétvégén talán még aktuálisabb kérdések, hiszen ilyenkor a gyerekek is szemtől szembe kerülnek a család veszteségeivel, hiányaival. Tudjuk, hogy nehéz, de nem érdemes elhallgatni, elterelni a szót vagy letagadni az érzéseket. Itt van például egy remek könyv, amely sokat segít abban, hogy elindulhasson a beszélgetés.
Hiába, ez a Shakespeare már mindent kitalált. Bár lehet, hogy kicsit csodálkozna, ha megtudná, hogy a No woman, no cry, és a motoros láncfűrész is felmerül egy mostani izompólós agymacsónak a Hamlettel kapcsolatos gondolatiban, de hát ne csodálkozzunk ezen, ha egyszer ennek a figurának épp Lackfi János a magyar hangja.
„Számomra csak kétfajta nő létezik: istennő és lábtörlő” – mondta Pablo Picasso, aki ma volna 134 éves. Ő volt az, aki kitartó munkával még az istennőkből is képes volt lábtörlőt gyalulni. Hogyan hozhat létre egy ilyen ember oly csodálatos műveket? És vajon egy kedves, simulékony személyiség képes lehet-e ugyanilyen zseniális alkotásokra?