Hogy élnek egy 800 éves rend szerzetesei a XXI. században? Hogyan kezelik a rend falait is áttörő közösségi médiát? Hogyan állnak hozzá a politikai és társadalmi kihívásokhoz? Egyáltalán, miként jut valaki arra az elhatározásra, hogy a szerzetesnek áll? A WMN a domonkosoknál járt...
Az Egyesült Államokban ma van a hálaadás ünnepe. Szerzőnk egy amerikai férfi felesége, arról ír, ő miért szereti ezt a napot.
„Úgy szerettem/ majd megettem,/ úgy éreztem/ Ő kell nekem./ Tettem-vettem/ megszerveztem,/ nem kérleltem, megszereztem./ Szegény szívem,/ elfeledtem,/ megtehettem,/ jót kerestem./ Minden percem/ erre tettem,/ Nagy szerelem/ az kell nekem.” Akinek ez kell, az fogyassza egészséggel! De kösz, mi mással élünk...
Az első szerelemtől a szülők szétköltözésén át a szüzesség (nem) elvesztéséig – mintha csak DTK-ról szólna a Házibuli! Na jó, meg egy kicsit mindannyiunkról...
És te miért szereted Budapestet?
„Egy dolgot már az elején tisztázzunk: én az oroszlánnak vagyok a rokona, ti pedig a majmoknak. Így tessék olvasni ezt a könyvet!" (Puszi, Erzsi! – Homonnay Gergely, 2016)
Hogy mi köze van egymáshoz a 100 éves dadaizmusnak és az éppen ma 66 éves Kútvölgyi Erzsébetnek? Még mielőtt elolvassátok: minden WMN és MN nevében is boldog születésnapot kívánunk, Zsike!
„Az óceán nem republikánus és nem demokrata, egyszerűen csak emelkedik." (Philip Levine – Özönvíz előtt)