5 + 2 fergeteges decemberi program, amikkel – még ha csak a végén is, de – feljavíthatod az idei évedet.

Minden rossz érzésem szertefoszlott, amikor megtudtam, és nemcsak megtudtam, hanem a saját bőrömön tapasztaltam is, hogy Törökországban, ha egy török meghallja, hogy Magyarországról érkeztünk, felkiált, hogy „magyarok, testvéreink!”, és máris bensőséges beszélgetésbe kezd.

Hilde Coppi, a vakmerő berlini ellenálló a náciellenes Rote Kapelle csoport tagja volt. Zsidókat bújtattak, röpcédulákat terjesztettek és a Radio Moskau adásain keresztül, német hadifoglyok szeretteiknek küldött üzeneteit továbbították. 1942 szeptemberében a csoport sok tagját letartóztatták és halálra ítélték: köztük Hilde Coppit is, aki a börtönben szülte meg a fiát.

Pályája elején még az volt a kérdés, lehet-e valaki sikeres színésznő Hollywoodban szeplős bőrrel, vörös hajjal. Mondjátok, hogy ma már nem itt tartunk!

Kupihár Rebeka költészete képes katarzist nyújtani az elmúlt évek megalázó jogfosztásaira. Mire a kötet végére érsz, a lelked csatatér, az érzéseid szanaszét hevernek, mégis jobban ki tudod húzni magad, és messzebbre látsz, mint korábban.

„Sokan arra számítottak, hogy az Összetörve egy olyan főhőst mutat be, aki a világot és a fehér embereket hibáztatja a kudarcokkal teli életéért. De ebben a könyvben a saját közösség lehúzó ereje is legalább annyira hangsúlyos, mint a többségiek viszonyulása, emiatt sokan úgy gondolják, előítéletesek voltunk a sajátjainkkal szemben” – mesélik a szerzők.

Azt játszotta, hogy ő Tina Turner, a díva, a rocklegenda. A tizenöt centi magas tűsarkúban is géppuskalábú, örökmozgó csoda, akinek gyémánt van a torkában, ezer fehér gyönggyel a szájában mosolyog, egyetlen ránc sincs rajta, és leénekli a csillagot is az égről… miközben legbelül egy önbizalomhiányos, poszttraumás stressztől szenvedő, örökké árva lélek volt és maradt.

Létay Dórával a Spinoza Színházban játszott Én, Zsazsa című monodrámájáról, valamint erős, modern, feminista nőalakokról beszélgettünk Gábor Zsazsától Samantha Jonesig.