Milliók használják, de mennyire számít megbízható forrásnak? Szakértőkkel járjuk körül, mire jó a Wikipédia.

Észrevetted már, hogy a telefonod hangalapú asszisztense, a kedvenc bútorboltod honlapján a chatbot, de még a robotporszívód is nő? Ha most csak legyintenél, elmondjuk: a társadalmunk egészére hatással van, hogy milyen neműnek ábrázoljuk a mesterségesintelligencia-alapú botokat.

„Az oktatási intézményekbe lassabban szivárog át a technológiai fejlődéshez való alkalmazkodás, hiszen a tantervnek akkreditáltnak kell lennie, így pedig nehezebb lépést tartani” – mondta Fazekas Péter, az EPAM vezető szoftverfejlesztője azon a konferencián, amelyen többek közt arról is szó esett, hogyan építhetők be digitális módszerek (nem csak) az informatikaórákba.

Hogyan vágjunk bele a digitális nevelésbe? Egyáltalán, szüksége van a gyereknek a szüleire, ha sokkal magabiztosabban mozog az online térben, mint ők? Mik azok a szabályok, amiket érdemes elengedni, és mi az, amihez mindenképp ragaszkodnunk kellene? Íme, néhány hasznos tanács (szigorúan statisztikák és nagy megmondások nélkül!), hogy te is biztonságban tudd a gyerekedet online:

„Ha a gyerek mindenféle felkészítés nélkül csatangol a neten, az pontosan olyan, mintha a szülő lerakná őt egy idegen városban, majd otthagyná napokig, hetekig kóborolni teljesen egyedül, kitéve mindannak a veszélynek, ami ott van” – mondja Magyarósi Csaba vlogger, akivel digitális szülőségről, online és offline biztonságról, felelős döntésekről és a példamutatás fontosságáról beszélgetett Mózes Zsófi.

Most kiderül többek közt, hogy a fiatalok szerint melyik népszerű X generációs emoji jelenti azt, hogy „folytasd még a hülyeségeidet”, illetve melyik a „sorozatgyilkos emoji”.

A streamingszolgáltatók percről percre növekvő kínálata a gyerekek tartalomfogyasztását is átírja… de vajon mi alapján tud válogatni a szülő? Honnan tudhatja, hogy a korhatári besorolás megfelelő? Annyi idő nincs a földön, hogy minden családi mozizást egy úgynevezett előnézés előzzön meg. Tóth Flóra gyakorlati tanácsai filmkedvelő szülőknek.

Ma már bárki pillanatok alatt jó minőségű képeket készíthet, se komoly felszerelés, sem pedig különösebb tehetség nem kell hozzá feltétlenül, csak egy jó telefon. De akkor mégis mi vesz rá egyre több embert, hogy (újra) megismerkedjen az analóg technikával, illetve kamerákkal? Hogy saját sötétkamrát alakítson ki a lakásában, vagy lejárt szavatosságú filmekkel és egymásra exponálással kísérletezzen? A régi dolgok iránti nosztalgikus rajongásról van szó, esetleg valami többről?