Látszólag hétköznapi dolgokról, apróságokról, semmiségekről szól ez az írás, miközben tanúi lehetünk a felnőtté válás egyik legfontosabb állomásának: a lányok megtanultak spórolni!

Vannak olyan tárgyak, amelyek végigkísérnek születésen és halálon, boldogságon és bánaton, síráson és nevetésen... Juditnak épp a fia babakocsija volt ilyen. Na, de mi lett vele, miután Milán kinőtte? Mindjárt kiderül...

„A legtöbb változási szándék amiatt bukik el, mert bár sikerül kitűzni a nagy célt, de elmulasztod kijelölni az oda vezető utat. Márpedig a cél eléréséhez pontos térkép kell, amelyen feltünteted az egyes állomásokat is. Még senki nem jutott fel úgy a csúcsra, hogy véletlenszerűen járkált fel és alá."

A szívünk szakad meg, komolyan...

Avagy: így emeltek ki a barátaim a gödör legeslegaljáról. Ismerős? Akkor szerencsés ember vagy!

Ok, hogy lángos meg rántott hekk. Hurka-kolbász meg palacsinta. De azért a Balatonnál van ám másfajta kaja is. Csak egy kicsit lehet, hogy utána kell menni. Fiala Borcsa utánament, és a Balaton-felvidéken igazi étteremgyöngyszemeket talált.

„Mindennapjaink részévé vált a két táborba tartozás, bármi legyen is a téma, nincs konszenzus, és nincs igazság. Van viszont helyette káosz, és vannak szép számmal olyanok, akik a rövidebbet húzzák. Ebben a konkrét ügyben például az utasok."

Mi vitte rá Tóth Verát arra, hogy gyomorszűkítő műtétnek vesse alá magát? Miért akar megszabadulni testsúlyának csaknem felétől valaki, aki korábban többször (például nekünk is) azt mondta: úgy szereti magát, ahogy van? Hogy érezte magát túlsúlyosan, és mit jelent neki most a fogyás? Csak a WMN-en, nagyon őszintén: Tóth Vera.