Ferencvárosi kultúrsokk – Egy budai(vá lett) kislány újra Pesten
Ne légy előítéletes!
Ne légy előítéletes!
„Gyomromban egy kis görccsel érkezem a helyszínre… legszívesebben visszafordulnék. Mégis, mi a fenét keresek itt? Normális vagyok én? Szét akarom bombáztatni a lelkemet, ahelyett, hogy élvezném az életet a családommal, és írnám a könyveimet, meg a cikkeimet a WMN-re?”
Először egy romantikus szerelmi vallomás, majd kitartó udvarlás következik... hamarosan azonban elcsattan az első pofon.
„A sejtelmek csak addig viselhetők el, amíg sejtelmek maradnak. Amint tudás lesz belőlük, mindent lerombolnak maguk körül.”
„A harmadikkal már rutinosan fogtam kezet, egész meg lehet szokni ezt az egészet, csak a neveket kell megjegyezni.”
„Miklós már öt éve is gyereket szeretett volna, amikor együtt éltünk, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok még szülni, mert fiatal vagyok, és előbb dolgoznom kell, meg sikereket elérni, és nem csak azért, mert a házasság manapság nem életbiztosítás.”
„Anna most a tükörből figyeli a férfit, akire harminc évet áldozott az életéből. Úgy gyűlöli, ahogy csak férjet vagy jó barátnőt lehet gyűlölni.”
Ha geek (azaz kockafej) kamasz fiad van, akkor azonnal küldd át neki ezt a cikket!