Nincs belepofázás! Ez volt az első szabály, amit a leendő nagymama Hadas Kriszta maga számára meghozott. A többit olvassátok el új sorozatunk első részében!

Az önismereti és terápiás folyamatok gyakran fájdalmas felismerésekkel járnak. Tisztulhat a kép, hogy miért is érezzük magunkat a jelenben nyomorultul. De mi van a felismerés után? Lehet-e előrelépni, ha folyton hátratekintünk?

Az egészségszorongás arról ismerhető fel, hogy az ember túlzottan aggódik, túlságosan is félti a testi épségét, ha azt hallja például, hogy a szervezetében műanyag részecskék vannak.

A lányaim épp abban a korban vannak, amikor iszonyú irigységgel tekintenek a felnőttekre, és nagyon vágynak a felnőttkor általuk vélt szabadságára. Ez egyelőre abban merül ki, hogy fennmaradhatsz későig, azt és akkor eszel, amit és amikor akarsz, akkor képernyőzöl, amikor és amit akarsz. Hát nem csupa boldogság felnőttnek lenni? A kutatások szerint nagyon nem – ahogy egyre idősebbek vagyunk, úgy csökken a boldogságszintünk. De miért lehet ez?

Több időt töltöttek együtt, mint amennyit egymás nélkül. Mi fért bele (vagy inkább mi nem?) az elmúlt huszonkilenc évbe? Mi változott azóta, hogy 1995-ben meglátták egymást egy pincebuliban? Mi a titok?

Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a vezetés közel sem csak a tudásról vagy a készségekről szól, hanem az önismeretről is. Lehetetlen ugyanis másokat azon túlra vezetni, ameddig te magad jutottál el pszichésen. És ez az érettség azt is feltételezi, hogy képes vagy felnőni a feladathoz, és kezelni, ha kell, gyógyítani, a benned élő gyereket.

Az AI, azaz mesterséges intelligencia térnyerésével a gyereknevelés terén is új kérdések merülnek fel, legyen szó az iskoláról vagy a családi életről.

Inka Winter mindössze négyéves volt, amikor a nyolcvanas évek elején az édesanyja kirakta egy kommuna Bécshez közeli főhadiszállásán. Nem tudta azonban, hogy az általa biztonságosnak hitt kommuna igazából egy szekta. Azon belül is egy pedofil szexszekta.