Egy olyan nőről olvashattok, aki a saját bizonytalanságát és traumáit vetítette ki a saját gyerekeire, beléjük ültetve ezzel a maximalizmusát:

Nem mindig egyértelmű, hogy egy kisgyerek, akinek „csak egy kicsit folyik az orra” mehet-e óvodába, iskolába. Főként azért, mert a szabályok sem egyértelműek sok intézményben. Aztán ott van az úgynevezett „egészségesigazolás”, amelynek haszna szintén megkérdőjelezhető. Gyermekorvos szakértőt kérdeztünk a témában:

„Akit az istenek szeretnek, Örökre meghagyják gyereknek” – írta Heltai Jenő, és hogy mit gondol erről Jocó bácsi? Íme:

„Ezek a mai fiatalok!” – csóváljuk a fejünket emberemlékezet óta. Miért is nem tudunk megértéssel, kíváncsisággal és nyitottsággal fordulni a fiatalabb generációk felé? Miért gondoljuk, hogy a bölcsek köve kizárólag a mi tulajdonunkat képezheti? – teszi fel a kérdést Doffek Gábor.

Az egyik legutóbbi kutatás szerint nem biztos, hogy mindenki jól jár a környezetünkben, ha elkezdjük a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlétet gyakorolni. De miért, és mit gondol erről egy hazai szakértő? Egyáltalán, mi az a mindfulness?

„Mit gondoltok, milyen egy ideális iskola?” – Ezt a kérdést tette föl gyerekjogi szakember szerzőnk négy magyar tizenéves iskolásnak. És ők elmondták. Érdemes elolvasni a válaszaikat.

A perfekcionista nehezen tolerálja, ha hibázik, önmagát erősen kritikus szemmel nézi, és sokat szorong attól, hogy mások a legapróbb tévedések miatt is nevetségesnek vagy esetlennek fogják látni. És míg másokat boldoggá tesz, ha egy nehéz tesztet sikeresen elvégeznek, számára a szinte tökéletes eredmény is lehet lehangoló.

Kiss Gabi fazekas-keramikust annak idején nem vették fel a művészeti iskolába. A múzsa azonban nem hagyta nyugodni, ma már alkotó, sőt tanár. Ismerjétek meg a történetét: