Januárban a szerkesztőség több tagját elérte a Covid, most Csepelyi Adri kolléganőnk meséli el, hogyan lett az otthona foglya hetekre.

Vannak ételek, amik egyszerűségükben is nagyszerűek, és pillanatok alatt világszerte hatalmas népszerűségre tettek szert. Most hét – véletlenül született – finomság történetét meséli el Mózes Zsófi.

Mindkét repülő az Air India légitársaság gépe volt, mindkettő Bombayből (ma Mumbai) tartott London felé, és a katasztrófa előtt mindkettőnek Genfben kellett volna megállnia. Mi történhetett velük?

Mind mondunk olyan dolgokat, amiket nem gondolunk komolyan (kivéve persze a tökéletes életű kommentelőket) – miért lenne ez másként az érzelmeik kifejezését még tanuló gyerekeknél? Mégis kétségbeejtő azt hallani tőlük, hogy másik anyukát/apukát akarnak, vagy éppen világgá indulnak. Pszichológus szakértőnk segít, hogy jól értsük ezeket a mondatokat.

Tudatos odafigyeléssel elérheted, hogy a saját testparáidat ne add tovább a gyerekeidnek.

„Mindannyian tudtuk, hogy ha a tömítések meghibásodnak, az űrsikló felrobban.” Tudták, de nem hallgattak rájuk.

Sokszor elhangzott már, hogy nem az az ideális, ha az ember párja „segít” a házimunkában, „részt kell vennie” benne, ami azt is jelenti, hogy a mentális terhekből is átvesz. Erről és ennek a kommunikációs kihívásairól beszélgettünk pszichológus szakemberrel.

„Az elején, ha valakinek elmondtam, hogy terhes vagyok, sírva fakadtam.” „Volt, akinek csak sms-ben mertem megírni, hogy terhes vagyok.” „Aznap este, amikor megcsináltuk a tesztet, nem nagyon szóltunk egymáshoz.” Nem minden babavárás indul boldogan és tervezetten, de ez nem jelent sokat a későbbiekre nézve, legalábbis ezt mutatják cikkünk történetei és a pszichológus szakértő gondolatai is.