Pénzügyi stressz, bizonytalanság, alulfizetettség. Hova vezet mindez? A legtöbbünknek még több dologról kell majd lemondanunk, de nem mindegy, miről.

„Leélt ezután egy életet a háborús veteránok poszttraumásstressz-betegségének szinte minden tünetével a hétköznapjaiban: kiszámíthatatlan dührohamokkal. Depresszióval. Elidegenedettséggel. Állandó felfokozottság érzésével. Alvászavarokkal. Jelek, amiket én magam, a dédunokája is felismertem magamon fiatal felnőtt koromban gyakran. És sosem volt magyarázata. Semmi külső okom nem volt szorongásra, álmatlanul töltött éjszakákra. Nem volt oka, előzménye a számomra is váratlanul fel-fellángoló indulataimnak sem, amiket nehezemre esett zabolázni.”

Szülői szemmel a nyári szünet egy végtelennek tűnő, megoldandó feladat. A mi gyerekkorunkban tényleg sokkal egyszerűbb, természetközelibb, jobb volt ez is, vagy csak illúziókba ringatjuk magunkat? Mi hozható vissza a gyerekkori nyarakból, és mi az, amit csak megszépítünk az emlékeink közül?

Ilyen, amikor egy álom valóra válik, és közben az ember rájön, mi az, hogy „választott család”.

Ha gyerekként elhanyagoltak vagy bántottak, mindennél fontosabb, hogy felnőttként megtanuld, és gyakorold az öngondoskodást.

Vajon 78 év alatt okosabbak lettünk? Tanultunk a múltból? Most már képesek vagyunk felállni, és szót emelni: „Hékás, ezt nem szabad!”?

Rendhagyó cikkünkben Steiner Kristóf párja, Nimrod Dagan számol be a magyarországi útjukról, a Pride-on való szereplésükről, arról, mit és miért tetováltattak magukra most Budapesten, és hogy miért törölte a képüket az Instagram.

Mi történik, ha az apa időszakosan szabadságolja magát a családból? Mi indokol családilag egy ilyen döntést, és hogyan lehet felkészülni rá? Többek közt ez is kiderül szerzőnk cikkéből. Kérünk benneteket, csak a cikk elolvasása után kommenteljetek!