Szívszorító történet egy asszonyról, aki áttétes pajzsmirigyrákkal küzd, és a jódkezelés miatt nem mehet a szerettei közelébe karácsonykor.

Néhány hónappal ezelőtt került be a családi naptárunkba, hogy a férjem november közepén három hétre elmegy majd turnézni Dél-Amerikába. Azon túl, hogy nyilván nagyon izgatottak lettünk, mert hát mennyire menő dolog ez, rögtön belém hasított a pánik, hogy te jó ég, három hétig egyedül leszünk majd én és a gyerekek, plusz a rengeteg munka. Már egy hete, hogy a férjem hazajött a nagy utazásból, és jelentem: túléltük. De sok mindent átgondoltam.

Mindenki azt szeretné, hogy a barátja, barátnője boldog párkapcsolatban éljen. Ahogy azt is, hogy a barátság sírig tartson. De mi van akkor, ha a kettő nehezen összeegyeztethető? Ha a legjobb barát, barátnő összejön valakivel, akivel – legalábbis szerinted – nagyon nem szabadna? Mi a bölcs döntés: szólni vagy nem szólni?

A WMN csapatának kedvenc receptjeit gyűjtöttük csokorba, amelyekkel egyszerűen nem lehet melléfogni. Van itt szatmári töltött káposzta, habcsók, tojáslikőr, diós süti, gyors vendégváró falatok és még borpárosítás is!

Elítélt csalót szerepeltetni a világ egyik legnézettebb táncos show-műsorában? Celebet, modellt csinálni egy bűnözőből, csak mert helyes – vagy szerintünk az áldozat megérdemelte? Beleszeretni egy gyilkosba, aki börtönben ül? Mi áll emögött?

„Én az aktív pihenést szeretem” – mondogattam mindig, ha szabadnapokról és utazásról esett szó, olyannyira, hogy nem is tudom, hogy nevezik az ellenkezőjét. Passzív pihenés? Furán, már-már pejoratívan hangzik, pedig testnek-léleknek egyaránt fontos lenne, hogy végre megtanuljam: ha nem dőlök időnként hátra magamtól, akkor majd az élet dönt le. Csak az valószínűleg fájdalmasabb lesz.

A szülőség egyik legemlékezetesebb (és olykor leginkább elfelejteni szándékozott) kalandparkja az iskolai levelezőlista, amely leginkább a különféle privát indulatok levezetésére szolgál, nem elsősorban az iskolai tudnivalók megbeszélésére. A karácsony ráadásul különösen stresszes időszak mindenkinek, és ez bizony nyomot hagy a diskurzuson is. Pláne, ha bizonyos üzenetek félremennek.

Gyereket szülni és nevelni csodás dolog, mégis iszonyú nehéz, a hazai anyák jelentős hányada pedig nincs megfelelően támogatva ebben, sem lelki, sem gazdasági, sem társadalmi szempontból.