Dórival Londonban: Azért élünk, hogy együnk
Két, első osztályú ízekről áhítozó gasztrorajongó, és egy három Michelin-csillagos séf esete Modenában.
Két, első osztályú ízekről áhítozó gasztrorajongó, és egy három Michelin-csillagos séf esete Modenában.
Milyen jó lenne, ha olyan embereket bíznának meg az oktatási ügyekkel, akik érzékenyen, pontosan és megfelelő felkészültséggel látják át a helyzetet! Például Dr. Vekerdy Tamást, akivel nemrégiben interjút készített a wmn.hu főszerkesztője, D. Tóth Kriszta. Íme, a beszélgetés hét fontos megállapítása, és azok magyarázata pszichológus szerzőnk jóvoltából.
Hallottatok már szerelmi bájételekről? Egy legenda szerint ez a csirkepaprikás épp ilyen...
Nagy a kísértés, hogy az ember minél több és változatosabb különórára írassa be a gyerekeit. Nyelvtanulás, sport, esetleg korrepetálás, rajzszakkör... mind fontos. Tényleg. De szakemberek szerint nem szabad a gyerekek idejét faltól falig betáblázni, mert azzal a fejlődésüket kockáztatjuk. Ugyanis még mindig a szabad játék adja nekik a legtöbbet. A nagyobbaknak is.
Adott egy harmincas évei végén járó nő. Két gyerek, friss válás, friss sebek, friss magány, friss kiábrándulás. És friss szkepticizmus: vajon lehet-e, tud-e valaki így, ennyi mindennel a háta mögött még szeretni? Képes-e még úgy istenigazából bolondulni valakiért? A választ elhozta a nyár. Egy idegen. Egy szerelem. Egy friss, bolond szerelem...
Emberek, az ősz az új nyár! Igenis, egy csomó mindennek lehet örülni szeptemberben! Pocsolyák, falevelek, gesztenye, meg az iskola (= napi nyolc óra tuti program a gyereknek), és a sorozatok a tévében... Szóval itt az ősz, és mi kifejezetten örülünk neki! Mert végre újra gyerekek lehetünk!
Igen, arról lesz szó, ami a képen látható. Nem, Mr. Bean nem szerepel Kormos Anett történetében, ő itt most pusztán a jelenet illusztrálására szolgál... pedig Rowan Atkinsont akár el is tudnánk képzelni Izidor szerepében. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Szóval: Anett a nőgyógyásznál. De bármelyikünk lehetne. Minden szorongásával együtt érzünk.
Előbb posztolod a Facebookra a legintimebb érzéseidet – valaki más szavait idézve –, mint hogy ugyanazokat az érzéseket az érintett illető szemébe mondanád? Honnan tudhatnád, hogy mi zajlik köztetek, ha az, aki odáig van érted, pont úgy viselkedik, mint akinek egyáltalán nem jössz be? Hát... nem irigyeljük azokat, akik manapság keresik a párjukat... (Beleértve a wmn.hu több szerzőjét is.)