Kimondhatja-e hangosan, hogy nem akar élni az az ember, aki születése óta minden percét fájdalommal tölti, és nem reménykedhet abban, hogy valaha meggyógyul a betegségéből? Renáta azt szeretné, ha erről legalább beszélni lehetne. Ez az ő története, az ő véleménye életről és halálról.

„Nem akarok több kórházat látni, nem akarok több kórházat látni, nem akarok több kórházat látni.”

Mit tegyünk, ha azt látjuk, görbén tartja magát a gyerekünk? Mi okozza a gerincferdülést? Milyen sportok ajánlottak az érintetteknek? Legalább hány órát kell sportolnia egy kisiskolásnak, hogy ellensúlyozza az iskolai ücsörgést?

Kolléganőnk épp akkor került a siófoki kórházba, amikor a buszbaleset sérültjei.

„Tudom, hogy a szülés fájdalommal jár, de alapesetben a végén ott van a boldogság… Egy anyának, aki a halott babáját próbálja világra hozni, mi a jutalma? Hogy nem darabokban szedik ki a gyerekét?”

Szerzőnknek eleinte nagyon nehezen ment a szoptatás. Elmeséli, hogyan tudott felülkerekedni a nehézségeken:

Fura grimaszolás, sűrű pislogás, vállrángatás, mások mozdulatainak, szavainak akaratlan utánzása, ideges köhécselés, torokköszörülés, szipogás, hümmögés és mormogás… Sokféle tikkel élnek együtt gyerekek és olykor felnőttek is, ám kezelni csak akkor kell ezeket az automatizmusokat, ha:

Kivédhető valamiképp ez a különös, bosszantó, oly tipikus vakációs megbetegedés?