Idén tízéves a WMN, ennek apropóján pedig számot vetünk. Nemcsak magunkkal, hanem cikksorozatunkban megnézzük azt is, mi minden történt körülöttünk a világban, és hogyan alakulnak a számunkra fontos ügyek. Kőrizs Kata ebben az írásában a magyar szülészet elmúlt tíz évére tekint rá.

Ha egy nő olyan társadalomban él, amelyben nincs nemi egyenjogúság, sokkal nagyobb az esélye arra, hogy idővel demenssé váljon, vagy sokkal rosszabb egészségi állapotba kerüljön, mintha hasonló kondíciókkal férfinak születik.

Nem tudom, van-e ilyen emléketek, de amikor én gyerek voltam, nagyon mentek az úgynevezett „bárányhimlő-partik”. Ez azt jelentette, hogy amikor egy gyerek megbetegedett, kifejezetten megfertőződni vittek hozzá más gyerekeket, mert akkor az volt a mondás, hogy jobb minél előbb átesni rajta. Bár lehet, hogy a legtöbb szülő ezt most is így gondolja, a szakértők nem osztják a véleményüket.

Sokan nem tudják, de a Bethesda Gyermekkórház falai között nem csupán égési sérültek kapnak segítséget – mind a gyógyulás, mind a korrekció tekintetében. Azok a gyerekek is felkereshetik az intézményt, akik bizonyos balesetek, betegségek vagy veleszületett eltérések miatt bármilyen deformitással rendelkeznek.

A daganatos megbetegedések esetén a korai felismerés létfontosságú, életek múlhatnak rajta. A diagnosztika fejlődik, miért van akkor mégis, hogy egyre több fiatalt diagnosztizálnak már hazánkban is rosszindulatú daganattal? Min múlik mindez? Mennyiben befolyásolja a rákos megbetegedések kialakulását a genetika, és mennyiben az életmód? D. Tóth Kriszta többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ magyar onkológusok segítségével.

Egy ideális világban mindenki fertőtleníti a gépeket, és visszarakja a súlyokat maga után... De akkor miért nem tesznek így sokan? Mi az, amiben nincs egyetértés – és mi az, amit egyszerűen tilos az edzőteremben?

Szomorúság, düh, tehetetlenség, megalázottság. Érzések egy videó kapcsán, amely január 26-án került ki a világhálóra. Az egészségügyben dolgozók egészen másként emlékeznek a járványra, mint a miniszterelnök. Ancsa ott volt a frontvonalban, és nem felejtett.

Sokkal több minden befolyásolhatja a laboreredményt, mint azt gondolnánk, így egyáltalán nem mindegy, hogyan érkezünk a vérvételre. De pontosan mi mindenre kell(ene) odafigyelni akár a testmozgást, a megszokott gyógyszereink fogyasztását, vagy a menstruációs ciklusunkat tekintve? És mit kezdjünk a laboreredménnyel, mit olvashatunk ki belőle mi magunk?