Vasárnap esti Rúzs és Tükör egy szüzesség elvesztéséről, az erekben áramló, részegítő szerelemről, meg a jóról, amit az ember ott és akkor nem is biztos, hogy tud... Akárhogy is esett, az biztos, hogy mindenkinek feledhetetlen marad a saját története.
A WMN szerző(nő)k vallomásaiból kiderül, hogy még a legridegebb szívű teremtéseket is alaposan felpuhította a gyerekszülés. Aki előtte sohasem pityeredett el, az is úgy itatja az egereket, mint a parancsolat! És hogy mi ríkatja meg Szentesi Évát? A cikkből erre is fény derül! Nagy meglepetésre azért ne számítsatok...
„Az önelfogadás számomra azt jelenti, hogy tisztelem a testemet, és hálás vagyok neki azért, hogy nap mint nap figyelmeztet arra: nem tehetek meg vele bármit." Például nem pakolhatok magamra több (tíz) kilónyi zsírt büntetlenül. Kőkemény, nagyon igazi, és egyáltalán nem szokványos cikk az „önelfogadásról".
„Itt vagyunk a Heim Pálban, de ne aggódj! Emmának felrepedt az álla, diktáld be a taj-számát. Bediktálom. Aztán kérdeznék, de hiába. A férjem lerakja." Reality Anett módra. Igaz(i) történet!
Jelentjük, Ferenci Barni hősiesen helytállt az első alkalommal a bölcsődében. Ez minden szülőnek és gyereknek emlékezetes alkalom. Nem is tudjuk, kinek nehezebb? Szerintetek?
A képen szereplő Palvin Barbarát lekövérezték. Igen, tényleg. Kormos Anett pedig (jogosan) kiakadt... és tovább is gondolta.
Minden, amit tudni akartál a tehetséges gyerekekről szülőként. Mit kezdj vele? Mikortól fejleszd? Mire figyelj? Egyáltalán, mit érez, aki tehetséges? Pszichológus vendégszerzőnk megmondja.
A véletlen szülte ezt a receptet. Vagyis, dehogy. Az élet. Az élet izéi. Merényi Ágnes gasztronovellája látszólag nem a főzésről szól. A főzés meg látszólag nem az életről szól. Vagyis, dehogy!