Vajon miként határozza meg az ember énképét, hogy milyen munkát végez? És mit tehet az, aki feladja a saját karrierjét a férje munkája miatt?

„Szeretem a gyerekem. Tényleg. A legjobbat akarom neki. Csak az a baj, hogy ez a legjobb gyakran pont nem én vagyok... Például amikor elhagytam a bevásárlóközpontban.”

Ha nem állsz be a sorba...

Hinni benne, vakon...

Valakit úgy imádni, mint egy ikont...

„Szerencsére a mi korosztályunk szervezete meglehetősen szívós és ellenálló, és hozzá ott van még az úgynevezett Y generációs cinizmus, amely, ha úgy tetszik, segít a túlélésben. És – ami minden történés ellenére – konzerválja a humorérzékünket." Lilla, a WMN „dzsunija” írt egy jó kis vitaindítót. Olvassátok el!

Mi még soha nem olvastunk ilyen csodálatosan elegáns és gyönyörűen szomorú levelet, ami „a másik nőnek” szól...

Élet a szülőszobán. Nem egyszerű.