A rúdtánc állítólag növeli az önbizalmat. Állítólag.

Szabó Kimmel Tamást nagyon szeretjük. És nem csak azért, mert tehetséges színész. Hanem például azért, mert vicces. És azért is, mert az első szóra vállalta, hogy részt vesz az Adj egy okot! #mosolyogj kampányunkban.

Pásztory Dóri Barni bölcsijében járt, és a fogyatékosságról mesélt.

„Akinek van véleményformáló ereje, aki túlélt, aki itt maradt, akit csak simán megszívattak, akit az út szélén hagytak, akiknek elengedték a kezét, akinek számít a jövője, az soha többé nem félhet, nemcsak a hatalomtól, hanem semmi mástól sem.”

„A legnagyobb komfortzóna-elhagyás azonban mégsem az volt, amikor bementem abba a stúdióba. Hanem amikor kijöttem. Örökre. Félelmetes volt? Az. Tudtam, hogy mi lesz másnap? Nem én. Nehéz volt? Nehéz. Túl vagyok rajta? De túl ám! Megbántam? Nem! Nem. Soha.”

Megvan az az érzés, amikor néhány hét látványos fogyást követően bénultan bámulod a stagnáló mérleget?

Az egyik vizsgálaton elhangzott: „Zsuzsa élvezze ki, hogy ön áldott állapotban van”. Akkor csak annyit tudtam mondani, hogy a vécék repedéseit tanulmányozva, hányás közben nem szoktam sajnos ezt érezni.

„Olyan volt az egész, mintha mindannyian bűnözők lettünk volna gyerekként. És amikor ő, ez a tanár is ott volt, mint egy rendőr, akkor meg kellett játszani magunkat. Akkor nem volt nevetés.”